Plussz helyett plusz.
A finn nyelvet nem ismerem, törökül tudok valamennyit (1 évet tanultam egyetemen). Így pontosítanám a leírást. A törökben a tagadást jel fejezi ki (-ma, me), amit az igető után helyeznek el, például vermek = adni, vermemem = nem adni. Tehát nem hang és nem rag, hanem jel, ami a rag elé kerül.

Átírtam.
Csak autódidakta módon tanulom, nyelvtani oldalról, hm hát...
Feltételezem, tehát csak feltételezem, az -e és -a csak ejtéskönnyítők hangrendtől függően, mert ha magánhangzó követi őket, akkor kiesnek.

Nem, nem ejtéskönnyítő. És nem követi őket magánhangzó (mivel az összes rag, ami hozzájuk járul, mássalhangzóval kezdődik).

Nagyon érdekes amúgy az oszmán nyelv (ez a hivatalos neve).
A főnévi igenév képzője a -mak, -mek, és ha ebből elvesszük a k-t, akkor megkapjuk a tagadás jelét. Az ekmek szó jelentése viszont kenyér. :)))
Amikor elkezdtem oszmánul tanulni, a tanárunk mindenkinek azt mondta: ne úgy kezeljük, mint egy idegen nyelvet, inkább úgy, mintha a magyar egyik váltlozata lenne.

Mi van pl. a biliyorum-bilmiyorum-mal?

Az szerintem hasonulás. De maga a szótő bilmamek (nem tudni).

Köszönöm a felvilágosítást.