Proverb

Lehet, hogy közmondásnak is elmegy, de eredetileg inkább Petőfi.

„Tudod, mi a virág? / A földnek jósága, / Tudod, mi a jóság? / A lélek virága. // Szeresd a virágot, / És ne féltsd szívedet, / Mert, ki ezt szereti, / Rossz ember nem lehet.”

Petőfi: Az árva lány (1847)

@bandeirante, kár, hogy a Tatoebán ezt kevesen értik (mert nagyon szép)

Apropo: Petőfi vendégeskedett a borjádi kastélyunkban a családomnál,
esküvői tanúja : Sas(s) Károly volt. Erzsike testvére, akivel a csillagokat
nézegette a négyökrös szekéren Uzd és Borjád között.(1845)

Értékes történelmi emlék!

Petőfinek amúgy számos idézetéből lett szállóige, közmondás, de még népdal is.

Talán nem is olyan kevesen ismerik Petőfit, ha azt veszem, hogy Kínában milyen népszerű. Szobra van, tanítják az iskolában, egy átlagosan művelt kínai számos Petőfi verset ismer és tud kívülről.

@bandeirante, magyarul?

Tudomásom szerint a János Vitézt dr. Kalocsay Kálmán (első főnököm a László Kórházban) eszperantó fordításából (Johano la Brava) fordították kínai nyelvre. Most éppen itt van a kezemben a nekem dedikált Kalocsay-kötet: "Sándor Petőfi LIBERO KAJ AMO Poemoj elektitaj, Libroeldonejo Corvina, 1970"...
Íme az első versszak:
Ard-radie brilas la vizaĝo suna
De l' ĉiela supro al ŝafisto juna.
Esta superflue, ke ĝi tiel ardas,
La ŝafist' sen tio tro varmege fartas.