#5452641

@Pandaa, Elolvasod, amit írsz? És tudod, hogy hol vagy?

Rossz helyen/oldalon(?) állsz!

===
prűd (melléknév)

1. Túlságosan szemérmes (személy), aki kényeskedésből
vagy tettetésből nagyon szégyenlős,
nemi vonatkozásban gátlásos.

A prűd lány nem akar egyedül maradni a neki udvarló fiatalemberrel.
A prűd nő felháborodik, amikor a szexről van szó.


2. A nemi erkölcsre túlzottan vigyázó (személy),
aki kicsinyes szempontok szerint bírálja,
tiltja a nemi élettel kapcsolatos viselkedést, megnyilvánulást.

A prűd anya félti a lányát a fiúktól.
A prűd ember elszörnyülködik a film merész szerelmi jelenetén.


3. Túlságosan szemérmes személyre jellemző
(gondolkodásmód, megnyilatkozás, viselkedés);
a nemi erkölcsre túlzottan vigyázó emberrel kapcsolatos (dolog).

A lány az anyja prűd tilalma ellenére titokban találkozik a fiújával.
A prűd viselkedés gúnyos megjegyzéseket vált ki.


Eredet [prűd < francia: prude (túl szemérmes, álszemérmes) < prudent (óvatos) < latin: prudens < providens (előrelátó) < pro- (előre) + video (lát)]

Azt nem tudhatod, hogy én, hogyan beszélek.
Az, hogy mit írok itt le, az más kérdés. Mint ahogy "ars poeticámban" is hirdetem itt, célom a magyar nyelv bemutatása. Írok szépirodalmi stílusú mondatokat ugyanúgy, mint szlenget.
Nem találok ebben semmi kivetnivalót. Vannak, akik elvégzik a piszkos munkát.
Az, hogy valaki csak egyféle fogást tálal a nemzeti konyhából, hogy megismertesse azt, hát...

Egy nyelvtanuláshoz kialált projektnek amúgy akkor van értelme, ha lehet belőle nyelvet tanulni. Sok nyelvtanuló kiváncsi rá, hogy hogyan lehet azokat a dolgokat kifejezni, melyeket a tankönyvek lapjaira már nem nyomtatják ki.
Az emberek a valóságban nem úgy beszélnek, mint ahogy az a tankönyvekben le van írva. Ezért sokan a megszerzett tudással, akár középfokú nyelvvuzsgával is, a való életben külföldön meg vannak lőve.

#8546446

Igen, a nyelven belül vannak rétegnyelvek.
DE: A nyelvtudás alapját az alapszókincs és a nyelvtan ismerete adja. Ha ez megvan, nem különösebben nehéz azt a pár száz vagy max. 1-2 ezer rétegnyelvi szót és kifejezést, amiket a tankönyvek nem említenek. Bár már léteznek speciális szleng tankönyvek is.

Ezzel nem értek egyet. A németben például - pont abban a nyelvben, melyben annyira kihangsúlyozzák a Hochdeutschot -, aki úgy beszél megmosolyogják.
A nyelv a valóságban beszédfordulatokból áll és elharapott, rövidített, nem rendesen kiejtett szavakból, nem szótári szavakból. A szókincs elengedhetetlen, de a nyelvtanra magasról tesznek az anyanyelvüket beszélő emberek, esetleg nincsenek is tisztában a szabályokkal, és egy külföldinek, aki iskolában tanulta a nyelvüket, kell felvilágosítani őket a szabályokról.

#8546745, #546744

Mraz, ez ráadásul már állatos.

Továbbá: Mi illik és mi nem, az társadalmi felfogás kérdése, nem más.
Valahol illetlenség böfögni, valahol udvariatlanság nem böfögni étkezés után. Valakit meg nem érdekli ez a dolog, és böfög, ha kedve tartja.
Valahol a szexet művészetként kezelik, valahol ki se merik ejteni ezt a szót a szájukon, mert úgy nevelkedtek.

@maaster Az én fiam most Németországban tanul, abszolút Hochdeutschot beszél, és egyáltalán nem mosolyogják meg. Sőt, bennszülöttnek nézték, valaki megkérdezte tőle, hogy nem Hessen környékéről való-e, met ott beszélnek ilyen szépen németül.

Az meg nem igaz, hogy magasról tesznek a nyelvtanra. Akkor érthetetlen lenne a beszéd. Az igaz, hogy vannak olyan nyelvtani szabályok, amelyeket nem tartanak be, vagy másként akalmaznak. De az nem igaz, hogy nincsenek szabályok. Az amerikai néger szlengről is megállapították, hogy ugyanolyan nyelvtani szabályrendszere van, mint a legszabályosabb angolnak, csak éppen mások a szabályok. De ott vannak.

Mondjuk a német azért nem jó példa, mert az tényleg sok nyelv, az egységes irodalom nyelv lényegében csak az 1960-es években vált általánossá, de nagyon sokan még mindig valamilyen helyi nyelvjárást beszélnek. Előfordul, hogy két szomszédos falu lakói nem értik egymás nyelvét.
A magyar nyelvre viszont ez soha nem volt jellemző.
A nyelvtani szabályok mindig pontosan megvannak, csak nem mindig a tankönyv szerintiek.
De érdekes is lenne, ha mondjuk ma úgy döntenék, hogy számomra a múlt idő jele nem "t" lesz, hanem "üm", és akkor azt mondanám "olvastam" helyett, hogy "olvasüm", akkor azt ugye nem értené senki.

Az attól függ, milyen körökben mozog. Ha városban van és egyetemen, függetlenül attól, mely szövetségi államban van, akkor valszeg érthető németet fog hallani.
Északon megdicsérik az embert, ha szép nyelvtanisággal formált mondatokat használ, szép kiejtéssel. A délnémet területeken (+Ausztria) nehézkesebben megy már a dolog .(Bár Szászországban és Türingiában is tudnak cifrán beszélni.)
Persze hivatalban, bankban nagyon szép beszédet fog hallani továbbra is. Egyszeri munkásoktól viszont egyáltalán nem. Az igét nem ragozzák, ha egyáltalán használják, félmondatokat használnak, a szavak sorrendje meg aztán mindegy. No de van ilyen és olyan is.
(Hessenben "iss"-eznek.)

A példa, amit a fiamról írtam, Baden-Württembergre vonatkozik (bár Bajoroszág közelében van), és nem egyetemen, hanem egy cégnél. Kisvárosban.
Ettől függetlenül igaz, hogy a legvadabb szlengnek, tájszólásnak is megvannak a maga szabályai, ezt számos nyelvészeti vizsgálattal igazolták. Másképp nem is lehetne, mert akkor érthetetlenné válna a beszéed.